2013. május 7., kedd

Akarom és szeretném

Ti hallottatok már felnőttet rászólni gyerekre, hogy "nem akarom, szeretném, mond szépen!"? Hallottatok már felnőtteket, akik még emiatt kijavítják magukat, és egy elejtett "akarom" "szeretném"-mé szerényül?
Szüleim engem nem emlékszem, hogy kijavítottak volna, de az unokájukkal kapcsolatban már megjegyezték, hogy "akar" és nem "szeretne".

Mi is a gond az "akarással"? Miért jobb, szebb a "szeretném" vagy mi miért minősítjük azzá?!

Szerintem mindkettőnek megvan a helye. Megvan a maga energiája és intenzitása- nem kell magyarázni senkinek. Akaraterő van, szereteterő ilyen értelemben nincsen. Hallottunk már olyan olimpikont, aki bajnok szeretett volna lenni, és sikerült neki? Nem, ők akarták, minden nap és minden edzéssel és erőfeszítéssel.

Néha észreveszem magamat, amikor a szülői minta ellen vagyok és ha meghallom, hogy valaki kijavítja az akarását, akkor finoman eljátszunk azzal, hogy most akarja vagy szeretné.     

A coachingban nem adunk tanácsot, de most jöjjön egy: akarjunk bátran!