Nyár van... de lassan vége :)

Ma többször szóba került a blogom, nem én hoztam szóba :) Az egyik megjegyzés szerint a blogomban is nyár van :) Igen, tényleg. Sokat vállaltam előtte, és olyan jó volt néhány hétig lazulni, pihenni, reggel még nem tudni, hogy este mi a program :) Azt hiszem, erre való a nyár, és ennek is megvan a helye, szépsége és  fontossága. De mindig véget ér...

Forrás: Google képek

Korábban lesz sötét, ezért bosszankodhatok, ha nem megyek le időben futni, éjjel hűvösebb van és újra kell a takaró. Lassan a suli is elkezdődik, nagyobb lesz a forgalom, és én lassan rájövök, hogy nincs egy normális őszi ruhám :)
Én is lassan elkezdek visszarendeződni. De most valahogy másképpen, nem sajnálva a nyarat. Valahogy most olyan szép, hogy sercegnek az őszi falevelek futás közben a cipőtalpam alatt! Örömmel kezdem el szőni a terveimet, hogyan térek vissza a pörgésbe, a munkáimba. Az egyik legszebb dolog, hogy valahol ugyanúgy lesz, de valahol meg mégis másképpen. Visszatérünk ilyenkor valamibe, ami egy picit mégis másabb mint egy évvel ezelőtt. Megvan ennek is a maga szépsége :)

Álmok álmodói

Dolgoznom kéne...
De motoszkál bennem egy bejegyzés. A legbölcsebb, ha gyorsan megírom, és utána dolgozom :)
Tegnap este szokásos futásom. De most valahogy nem volt kedvem arra futni, amerre szoktam, furcsa alakok voltak az utcán, így eldöntöttem, hogy új utat keresek. Az újdonság varázsa elvezetett egy régi futóhelyemre, ahová kb 10 éve jártam... És az egész környék megváltozott, de mégis az én régi futóhelyem volt, ahová anno a Tesókám is sokszor csatlakozott hozzám futni. Érdekes, amikor ilyen régi-mégis új helyzetben vagyok. Örültem annak, hogy ennyi idő után is fontos a rendszeres testmozgás számomra, örültem a kutyusoknak, a többi futónak. Még a bogárrajoknak is, amik segítettek abban, hogy orron át vegyem a levegőt...

Ez a környék, hát nem szép?! :)

Az odafelé vezető úton megláttam valamit... Egy házat. Annyira hangulatos volt, olyan szép virágos erkélyekkel, le is akartam fotózni, de aztán végül nem akartam megállni. De rögtön elkezdtem álmodozni, hogy bár nem akarok ingatlant venni (a Velencei-tavi nyaralón kívül), de itt szívesen. Rálátás a futóhelyemre, a sportpályára, patak, csend, ahhoz képest, hogy Budapest, gyönyörű! De igyekeztem a futásra koncentrálni. Ma viszont annyiszor eszembe jutott a ház, a színei, az erkélyek, a levegő, a hangulat... Mintha valamit akarna tőlem... Vagy én tőle :) Igen, van ilyenem néha, és persze jó dolog elképzelni, hogy az álom tényleg valóra válhat... Mindenesetre holnap reggel megint arra futok, már alig látom, hogy újra lássam a házat :) Ha más nem, arra tökéletes, hogy reggel könnyebben kipattanjak az ágyból bele a futócuccomba.
Lehet, hogy azért vannak ezek a dolgok, hogy álmodjunk, merjünk bízni és tenni? Lehet :)