Újjászületés? Megszületés? Felismerés? Változás?

Érdekes összefüggések, változások mentek végre bennem, rajtam mostanában. A sérülésemet követően volt egy nehéz időszakom. Állandó fájdalom, feszültség, amikor minden negatívabbnak tűnik. Amikor magamat nem tudom elviselni, mert fáj, és mindenre kivetíteném ezt a negatív hozzáállást... Szerencsére nem hagytam, nem hagyták a szeretteim, barátaim, segítőim, hogy a negatív hozzáállás elhatalmasodjon. Mindig győzött a pozitív oldal, az értékeim, amiket fontosnak tartok és amikben hiszek. Mindig volt valami, ami tartja bennem a lelket. Amikor a legrosszabb napom volt, és a legjobban fájt, akkor például az adott erőt, hogy "ha nagyon fáj, akkor gyógyul" :) Igen, még ez is tud segíteni. A legnagyobb dolog, amit ebből tanultam, hogy mekkora kincs az az állapot, amikor nem fáj! És hogy ezt a fájdalommentes napokon többször fel akarom majd idézni.
Azt hiszem, megértettem az okokat és megtanultam a megtanulnivalót. És ha most mélyet lélegzem, akkor már csak picit fáj... És ez nagyon nagy dolog! :)
Aztán ma elmentem coachingra, de ezúttal ügyfélként. Voltam már korábban is, és megint adódott egy lehetőség, amit nem tudtam kihagyni, és hozzá egy olyan coach kezei közé kerülhettem, aki számomra 'A coach'-ok egyike. Mintha megérkeztem volna, a coaching végére összeállt minden. Megkaptam a válaszokat az útelágazás közepén állva, hogy merre menjek tovább és milyen lépesekkel haladjak. És ami a legérdekesebb ebben, hogy mindezt úgy, hogy nem azért változtatok, mert az eddigi gyakorlat nem volt jó... Jó volt, csak most máshogy kell...
Aztán hazajöttem, és valamiért (nem szoktam ilyet), végignéztem a facebook történetemet. Érdekes volt, minden egyes bejegyzésem egy-egy állomáshoz köthető, a fényképeken teljesen máshogy nézek ki, más a mosolyom, a hajam, a hajszínem, és azt is el tudom fogadni, tudom szeretni, mégsem érzem azt, hogy "vissza kéne mennem". Mert emellett teljesen megvan a mostani mosoly, hajszín, hangulat helye is, és ideje. Igen, ez az: Itt az idő :)  

Légzőtorna... és türelem

Légzőtorna? Azt hogyan kell? Kilégzés-belégzés, jó mélyen... De fáj! Pont azért kell a légzőtorna.
Légzőtorna, ez volt a javaslat az orvosi papíromon. Meg az, hogy nincsen törés. Ami az orvos hozzáfűzése szerint lehet, hogy csak még nem látszik, de majd a jövő heti röntgen után többet tudunk. Bár ha el van / volt törve, az is mindegy. Akkor is légzőtorna és fájdalomcsillapítás lenne a javaslat.
Különös "lény" a borda. Védi a belső szerveinket, alkalmazkodik, idomul és leng, és ha megsérül, akkor csak lélegezzünk nagyokat és várjunk. És legyünk türelmesek. Hát nekem ma ez fogyott el. Egészen pontosan akkor, amikor itthon jöttem rá, hogy nem vettem salátát. De ha ezen nem, akkor valami máson szakadt volna el a cérna.
Hogy sikerült? Rossz mozdulat, ez áll a papíron. Nem, nem sport közben, mert akkor ugye tudatosan figyelek minden mozdulatomra. Hanem itthon, kapkodás közben. A legtöbb baleset ilyen hülyeségeken múlik, ezzel vigasztalt a doki. Meg hogy mindent csinálhatok, max fáj. És ami a legjobb, hogy fussak, mindenképpen, mert akkor veszek jó nagy levegőket. Ez mondjuk jó, lehetne sokkal rosszabb. Ezt is tudom. De fáj a fekvés, a nap végére a hátam, a jobbra kanyarodás, az 1-es, 3-as és 5-ös fokozatba váltás. Meg még egy csomó minden. És mondom én magamnak többször, hogy ez puszta önsajnálat! És hogy türelmet kell tanulnom. Elgondolkodnom, miért kaptam, mit üzen ezzel a testem és megköszönni neki az üzenetet... Ezeket mind tudom. A fájdalmat pedig érzem.
De persze a következő pillanatban sokkal jobb. Van, amikor el is felejtem pár percre. És amikor tényleg örülök, hogy holnap futhatok reggel újra. És amikor tényleg tanulásnak élem meg a mostani leckémet is :)