Légzőtorna? Azt hogyan kell? Kilégzés-belégzés, jó mélyen... De fáj! Pont azért kell a légzőtorna.
Légzőtorna, ez volt a javaslat az orvosi papíromon. Meg az, hogy nincsen törés. Ami az orvos hozzáfűzése szerint lehet, hogy csak még nem látszik, de majd a jövő heti röntgen után többet tudunk. Bár ha el van / volt törve, az is mindegy. Akkor is légzőtorna és fájdalomcsillapítás lenne a javaslat.
Különös "lény" a borda. Védi a belső szerveinket, alkalmazkodik, idomul és leng, és ha megsérül, akkor csak lélegezzünk nagyokat és várjunk. És legyünk türelmesek. Hát nekem ma ez fogyott el. Egészen pontosan akkor, amikor itthon jöttem rá, hogy nem vettem salátát. De ha ezen nem, akkor valami máson szakadt volna el a cérna.
Hogy sikerült? Rossz mozdulat, ez áll a papíron. Nem, nem sport közben, mert akkor ugye tudatosan figyelek minden mozdulatomra. Hanem itthon, kapkodás közben. A legtöbb baleset ilyen hülyeségeken múlik, ezzel vigasztalt a doki. Meg hogy mindent csinálhatok, max fáj. És ami a legjobb, hogy fussak, mindenképpen, mert akkor veszek jó nagy levegőket. Ez mondjuk jó, lehetne sokkal rosszabb. Ezt is tudom. De fáj a fekvés, a nap végére a hátam, a jobbra kanyarodás, az 1-es, 3-as és 5-ös fokozatba váltás. Meg még egy csomó minden. És mondom én magamnak többször, hogy ez puszta önsajnálat! És hogy türelmet kell tanulnom. Elgondolkodnom, miért kaptam, mit üzen ezzel a testem és megköszönni neki az üzenetet... Ezeket mind tudom. A fájdalmat pedig érzem.
De persze a következő pillanatban sokkal jobb. Van, amikor el is felejtem pár percre. És amikor tényleg örülök, hogy holnap futhatok reggel újra. És amikor tényleg tanulásnak élem meg a mostani leckémet is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése