Tükör a múltba

Érdekes és nagyon tanulságos tükröt tartott ma elém az élet. El kellett utaznom korábbi lakhelyemre egy hivatalos ügyben. Az egész alapvetően nem volt kellemes, de én valahogy élveztem. Még a nap is kisütött, élveztem az utat, bár ehhez biztosan nagyban hozzájárult, hogy a 45. első Kecskeméten gyártott gyönyörű B osztályban ülhettem és az összes extra felszereltséget végigpróbálhattam, ezúton is megköszönöm a lehetőséget. A lényeg, hogy nagyon korán odaértem, és így elmentem életem korábbi helyszíneire, a korábbi otthonomhoz, a bolthoz, a kedvenc parkomhoz, a vasútállomáshoz- és olyan helyes és szép volt minden. Virágok, fák, emberek, iskolába igyekvő gyerekek. Mennyire máshogyan láttam a világot pár éve, mennyire nem láttam ezeket a szép dolgokat. Már kezdtem magam rosszul érezni amiatt, hogy milyen voltam akkor, hogy az egészet akkor hogyan fogtam fel- de aztán rádöbbentem, hogy az is én voltam. Csak máshol, máskor. De nem ítélhetem el akkori énemet. Nem büntethetem magam állandóan azért, mert azt amit akkor kaptam az élettől, akkor nem tudtam becsülni, és bezzeg most már tudnám... Igen, sokat hibáztam, máshogy kellett volna, de ha azt az énemet állandóan elítélem, akkor önmagamat ítélem el, hiszen az is én voltam, vagyok. Békét kell kötnöm önmagammal, akkori és mostani és a jövőbeni önmagammal is. Milyen nehéz megbocsátani saját magunknak. De amit ügyfeleimnél könnyedén megteszek, hogy olyannak fogadom el őket, amilyenek, és nem ítélkezem, és úgy szeretem őket, ahogy vannak- ezt magammal is meg kell tennem. Csak persze sokkal nehezebb, de nagyokat lépkedek az úton :-)

Ti elfogadtátok már Magatokat a múltbeli önmagatokkal együtt?

forrás: Google képek