Sosem neveztem még be futóversenyre. Pedig évek óta futok... Általában edzéseim kiegészítéseként, annyit, amennyi jólesik. És mindig irigykedem azokra akik nem hagyják abba a rossz idő beköszöntével, mint én... Idén megfogadtam, hogy nem így lesz. A telet is végigfutom futópadon is és kint is. Ehhez leginkább az adna kitartást és motivációt, ha lenne valami, amire konkrétan felkészülök. Szerencsére egyre többen járnak versenyekre a környezetemben. Imádom, amikor lelkesen, csillogó szemmel mesélnek élményeikről. És egyre többen mondták, hogy én is simán meg tudom csinálni.
 |
| Forrás: Google képek |
Így kúszott bele a félmaraton gondolata. Most a felét futom le, én úgy gondoltam, ekkora távot választok majd versenyen is. Igen ám, de akkor hol marad a motiváció? Az egyre többet, egyre gyorsabban hajtóerő, ami nekem kell a sportban? Mert a félmaraton az kihívás lenne, igen.
Érdekes volt, akkor ültem le a gép elé, és ragadtam egeret a nevezéshez, amikor azt hallgattam végig, hogy ez így nekem nem fog menni, mert erre komolyan fel kell készülni, és már most többet futni és ez nem ilyen egyszerű. Igen, ez is tud működni. Mert én tudom, hogy fel tudok készülni és meg tudom csinálni. Aki pedig nem hiszi el, annak itt az alkalom hogy bebizonyítsam. És ez is nagy lendületet ad a felkészülésben.
2014. április 13. Jövök, futva :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése