A héten néhány ügyfelemnél ilyen és ehhez hasonlóan nehéz kérdéseket tettem fel: "Mennyire szereted magad? 1-től 10-ig mennyire tudod magad most elfogadni? Hogyan gondoskodsz magadról?"
Tudom, meglepő és nehéz kérdések, de nagyon fontos velük foglalkoznunk. Általában az a válasz összefoglalóan, hogy majd akkor leszek elégedett magammal, ha ezt és ezt megcsinálom, elvégzem, ha így és úgy leszek, ha ennyi kilótól sikerül megszabadulnom, stb. Csakhogy így nagyon nehéz. Hogy miért?
Vegyük a gyerekek példáját. Lehet őket úgy nevelni, hogy most nem szeretlek, de majd ha ötöst hozol haza, akkor nagyon foglak szeretni? Nem, erre a nevelési módszerre nem úgy reagál szegény gyermek, ahogy a nevelő szeretné. Miért is? Mert most kell szeretnünk őket, úgy, ahogy vannak. El kell őket fogadnunk ahhoz, hogy motiváltak legyenek arra, hogy segítsenek a rendrakásban vagy együttműködjenek akár fürdetésnél. Nem fogadják el azt, hogy majd akkor szeretlek, ha... Ezzel "csak" komoly sérüléseket okozunk.
Akkor miért fogadnánk el mi, felnőttek? Miért kell ahhoz x kilóval könnyebbnek lennem, hogy szeressem a testem? Miért kell célokat elérnem ahhoz, hogy elfogadjam magam? Csakis fordítva működhet, azaz elfogadom magam, szeretem magam- és újabb célokat tűzök ki magam elé, de nem az a hamis motiváció, ami eddig. A szeretetteljes közeg sokkal motiválóbb, és sokkal könnyebben elérünk így addig lehetetlennek tűnő célokat, valósítunk meg álmokat.
Nincs tehát majd ha, most van... Ezért olyan fontosak ezek a kérdések...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése