Pihenés

Múlt héten pihentem egy jót, azaz kifejezetten azért utaztam el valahová, hogy feltöltődjek, pihenjek. Ilyet azért ritkán teszek, szerintem sokan vannak így ezzel. "Csak" magunk miatt és "csak" pihenni... Pedig milyen jó! Teljesen kicserélődtem pár nap alatt. És milyen érdekes, hogy valahogy ezt is meg kellett tanulnom. Pihenni merni. Gyerekkoromban azt láttam, hogy Anyuék sosem pihennek, állandó pörgés és munka volt. Ritkán pihentünk "csak úgy", mintha azt nem érdemelnénk meg... Aztán amikor elutaztunk, elvileg pihenni, akkor meg nem tudtunk a helyzettel mit kezdeni, én gyerekként például kifejezetten unatkoztam...
És igen, sokszor még ma is én is túlzásba viszem. Egyszerre több dologban vagyok benne, állandó pörgésben, és akkor jön a nagy kifulladás, és a "na jó, akkor kicsit pihenek". Pedig mennyivel hatékonyabbak és pozitívabbak vagyunk kipihenten! Sokkal rugalmasabban vesszük az akadályokat, oldjuk meg a helyzeteket! Elterveztem, hogy ezután tudatosan figyelek erre és pihenek. Aktívan pihenek, leülök például napközben csak úgy olvasni egy padra a napsütésben, beülök szaunázni edzés után, sétálok- meg ilyesmi. Első tapasztalatom, hogy vannak nálam rosszabbak, akik pl még a szaunában is pörögnek, beszélnek, izgatottan figyelik a homokórát és mesélik a mellettük ülőknek, hogy mennyi elintéznivalójuk van még aznap... A pihenésben az a jó, hogy igazából csak magunkra kell figyelni, még ha ez szokatlan és néha nehéz is! És egyre több jó ötletem van: beülni egy kávéra egy könyvvel, leparkolni és sétálni a rakparton egyet amikor hazamegyek... Azt hiszem, fog ez menni :-)