A mai nap is nagyon érdekes coaching helyzeteket hozott. Megint világossá vált, hogy mennyire sokat számít, honnan nézzük az adott helyzetet. Hogy melyik oldalon vagyunk. Ha például hazudnak nekünk vagy csalódunk valakiben. Akkor ugye az történik, hogy sérül az igazságérzetünk, mi sérülünk, vagy mindkettő. Ítélet születik, és nagy valószínűséggel egy bizalomvesztés, elfordulás. De maradjunk csak még benne a helyzetben! Mit csinált a másik? Hazudott, ok, de miért? Mi hazudtunk valamikor? Gyerekként tuti. De, ja most jut eszembe, hogy tegnap is. De az nem volt nagy dolog... Vagy annak, akinek hazudtunk az volt? És amikor kiderül, hogy a másik hazudik, vagy csalódtunk, akkor hogyan reagálunk? Ítéletet mondunk, a fejére olvassuk a bűnöket? Vagy elmondjuk, hogy nekünk ez rosszul esett, és az okokat is? Mennyivel másabb a kettőnek a kicsengése, mennyivel máshogy alakul a kettő történet vége.
A héten olvastam egy cikket, sajnos nem tudom, hogy hol és így idézni sem tudom pontosan. Gyerekek hazugsága volt a téma, és egy gyerekpszichológus írta, hogy igazából az a gazember, akinek hazudnak. Érdekes megvilágítás! Ha a többiek folyamatosan hazudnak, csalódást okoznak, akkor az lehet miattam is? Lehet, hogy én kezelem rosszul az őszinteséget? Vagy én ítélem el hihetetlen módon, ha valakiben csalódnom kell? Milyen érdekes, hogy az éremnek mindig van egy másik oldala is!
A hazugságok, csalódások elviseléséhez és azok megbocsátásához kívánok nagyon sok erőt és sikert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése