2013. január 17., csütörtök

A legbensőbb dolgaink :)

Érdekes visszajelzést kaptam a blogommal kapcsolatban valakitől, aki ugyan csak néhány hónapja, de nagyon ismer. Aki lát olyan szituációkban, amik nem igényelnek blogbejegyzést. Aki mondjuk látja, hogy milyen vagyok, amikor az állatokkal vagyok, és odabújhatok egy édes lóhoz :)
Igen, erről még nem írtam, miért szeretem annyira az állatokat. Miért nem eszem húst és miért vagyok arra büszke, hogy annak érdekében, hogy én jól lakjak, nem kell semmilyen állatot elpusztítani. Azt hiszem, ez valahol megmagyarázhatatlan, mert olyan bonyolult, és mégis annyira egyszerű. Hogy miért voltak gyerekkorom legszebb nyarai azok, amikor Nagyinál voltunk, és már kora reggel a csirkék, kutyák, cicák között lehettem. És miért volt olyan nagy dolog, amikor Nagyit elkísértem a tehenekhez tejért, és voltak lovak is az udvarban. Hogy miért mentem a Tesóm agyára azzal, hogy órákat kellett töltenünk a közeli lovardában és bámulnunk a lovakat. Hogy miért készül minden második képem a macskámról :)
Valahogy nagyon csodálom az állatokat. Mostani fejemmel olyan magyarázatot tudnék adni, hogy azért, mert szavak nélkül kommunikálnak, és érzik a rezdüléseinket. Mert a kutyusomnak nem kellett elmagyarázni, hogy vagyok, érezte és mindent megtett azért, hogy jobb kedvem legyen. Ez a macskáknál nem így van, ők vannak, élvezik az életet, és csodálatot érdemelnek a felsőbbrendűségükkel, de azért mindig odatelepszenek az ember ölébe, de csak hogy nekünk is jó legyen :) Mert olyan szeretet van bennük, amit nem kell magyarázni. Csodálatos lények :) És amikor egy hét ide-oda kommunikáció és félreértés hegyek és tisztázási beszélgetések után kimegyek a lovakhoz, akik már alig várják, hogy kiszálljunk a kocsiból, és igenis odamenjünk egy simogatásra- akkor az egész világ rendben van :)
Fotó: Durbák Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése