Az ötödik Sally, kötelező olvasmány annak, aki emberekkel van kapcsolatban, félt már valaha gyermekkorában, vagy egyszerűen csak szeret úgy szórakozni, hogy mély tartalmat kap.
Aki olvasta a regényt, tudja, aki nem, annak csak egy gyors összefoglalás: Sally harmincöt évesen öt különböző személyiséggel rendelkező skizofrén beteg, aki a gyógyulás útját választotta egy zseniális pszichológus segítségével. Huszonévesen olvastam a könyvet, még a pszichológia felvételire készülve. Kicsit nehezen tudtam elképzelni, hogy a könyv hogyan vihető színpadra, de Szalay Kriszta és csapata zseniálisan megoldotta. Tényleg annyira hiteles és jó az alakítás, nagyon átjön minden apró érzés és rezdülés. Számomra az volt a legmeghatóbb jelenet, amikor Sally a félelem és bántalmazás miatt életre kelt énjét öleli át, aki nagyon agresszív és veszélyes- a színdarab címlapján is ez szerepel. Az már csak hab volt a tortán, hogy az előadás, amin voltunk, a négyszázadik volt- így utána egy interaktív beszélgetés következett a darab megálmodójával és megvalósítójával, Szalay Krisztával. A könnyedsége, a bája, a közvetlensége nagyon szimpatikus volt számomra, és nagyon tanulságos volt, amikor elmesélte, hogy olvasta a regényt, és annyira meghatotta, hogy szerette volna színpadra vinni, és miután 13 rendező visszautasította az ötletet, a férjével valósították meg. Amikor gyengének érzem magam az álmaim valószínűtlensége vagy megvalósítási nehézsége miatt- az ilyen történetekből merítek erőt :) Köszönöm!
Forrás: Google képek |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése