Amikor elkezdtem coachként dolgozni, egy ügyfelem azt kérdezte, hogy bírom. Nem értettem először a kérdést, így elmondta, hogy arra gondol, hogy bírom, hogy emberek problémáival foglalkozom, biztosan nagyon megvisel, hogy ezekkel foglalkozom és biztosan nagyon átragad rám is. Meghatott, hogy ennyire emberi kérdést kaptam, hiszen a "másik oldalon" állok- de igen, én is ember vagyok. Nem emlékszem pontosan, mit válaszoltam, de a kérdés azóta is foglalkoztat (igazi coach kérdés volt- csak ezúttal az Ügyféltől).
Mostanra tudok rá válaszolni :)
Egyrészt a coaching azért zseniális, mert a probléma megoldásával foglalkozunk, és a coach kívülállóként van jelen, így segít. És minden coachingnak van pozitív hozadéka, nekem ez ad erőt, hogy az Ügyfél mindig jobban lesz, amikor távozik coachról- addig el sem engedném ;)
Másrészt kialakítottam magamnak bizonyos technikákat a ráhangolódásra és a levezetésre. Amikor coach vagyok, akkor én nem Czinke Anita vagyok. Persze, ezt nem lehet ennyire kívülre helyezni, de csak arra figyelek, hogy coachként hogyan tudok segíteni. Néha én is meglepődök magamon, hogy amikor olyan témákkal foglalkozunk, amivel akár én is küzdök éppen, akkor sem személyeskedem, nem veszem magamra, hanem csak az ügyfél megoldására koncentrálok.
Nagyon fontos, hogy pihenjek coaching után, csináljak valami teljesen mást, nekem a sport ehhez is sok erőt ad és lehetőséget arra, hogy áthangolódjak. Vannak bizonyos "szertartásaim" coaching után, amikor elengedem az ügyfelet, és magával viszi a megoldanivalókat. Persze, én is sokat tanulok belőle, és marad velem mindig egy rész az adott ügyfélből, a gondolatiból, a visszajelzéseiből.
Nemrég tapasztaltam magamon, hogy amiatt, mert változott most az életem nem tudtam annyira alkalmazni a szokásos levezető technikáimat. És akkor sok lett- ekkor jutott eszembe a fenti kérdés, hogy én hogy bírom. Nagyon fontos, hogy aki emberekkel foglalkozik, ezeket a technikákat is megtanulja. Én sokat tanultam olyan kollégáimtól, akik szintén segítő szakmában dolgoznak. A képzéseken mindenképpen intenzíven kellene foglalkozni ezekkel a kérdésekkel is, hogy a segítő szakmában dolgozók továbbra is teljes erőbedobással helytállhassanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése