Biztosan Ti is kaptok hasonló mondatokat: "Persze, neked könnyű, neked ott a sport, több lábon állsz, pozitív a felfogásod, és hasonlók..." Általában elengedem ezeket a fülem mellett és nem válaszolok vissza. Nem kérdezek vissza, hogy nekem miért könnyebb emiatt, vagy hogy "Neked miért nem lehet könnyű".
Egyik coachingom során is hasonló problémával küzdöttünk. Sajnos mondhatom, hogy szinte szokásos probléma, a hétköznapok monoton hajtása, a munka, sok munka és a belefásulás. A legtöbb munkahelyen pedig sajnos elismerés sincsen, ha nagyon odateszed magad, mert ez a természetes, csak sajnos így nincsen sikerélmény, mókuskerék van, "reggeltől estig hajtás".
Ilyenkor tényleg könnyű a körülményekre fogni, hogy nekünk rossz. Igen, könnyű. Nem nekem könnyű, mert ott a sport, mert igenis ott is vannak nehéz pillanatok, ma például menni is nehezen tudok a tegnapi wakeboard izomlázam miatt.
Nem mindig könnyű megkeresni a pozitívumokat abban, ahol tényleg nehezen lehet találni. De ha elkezdi az ember és tényleg elege lesz abból, hogy képes 60 percen keresztül panaszkodni, akkor lehet változtatni. És egy idő után természetes ez a felfogás. Ma például annyira megörültem, hogy amit eltörtünk tegnap lámpát, mennyivel fényesebben világít így, lámpabúra nélkül. Eszembe se jutott bosszankodni, hogy eltört. És én sem voltam mindig ilyen. Korábban képes lettem volna többször is felidegesíteni magam olyan dolgokon, amiken vagy nem tudok változtatni vagy már megtörténtek, és akkor azért nem tudok változtatni. És érzem, hogy az élet így is sokszor próbára tesz, és olyankor tényleg könnyebb lenne "feladni", panaszkodni, hazamenni és leülni a tévé elé, és sorolni, hogy miért nem lehet. Csakhogy ha már elkezdtem egy utat, akkor nem kell a könnyebb út.
Neked?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése