Van valami, amitől én nagyon sokáig búcsúztam. Egy közös múlt, egy ingatlan, egy otthon. Ha most felhívnak és érdeklődnek, akkor már örömmel tudom azt mondani, nem eladó. De ezt sok minden előzte meg...
Vannak dolgok az ember életében, amik nem sikerülnek. Én ezeket mégis ki nem hagytam volna :) Pedig olyan nehéz volt, annyi energiám ráment, és mégis kellett, szép is volt, és okozott bennem valamit, amit most nagyon megbecsülök.
Maradt még valami közös, egy lakás, ami korábban az otthonunk volt, amiben gondosan megterveztünk mindent, ami miatt sokat veszekedtünk, hogy mi hogy legyen, és ami utána üresen maradt, a tökéletes gardróbszekrényével és nappali bútoraival. Ahogyan megváltoznak az értékek, ami korábban olyan fontos volt, utána akár csak egy gyorsan eladandó dolog lehet.
Én sokszor elbúcsúztam ettől a lakástól. Nem igazán szerettem ott lakni, de mégis az első igazi otthonom volt, és valahogy mégis szerettem. Aztán egyedül éltem benne, ami visszatekintve nagyon jó időszak volt, csak akkor nem mindig tudtam így megélni. Emlékszem, amikor kimondtuk, hogy akkor próbáljuk meg eladni, épp ősz volt, és kimentem elrakni a balkonládákat, téliesíteni a kertet. És búcsúztam. Potyogtak a könnyeim, pedig én akartam megválni a lakásról. Aztán elköltöztem, akkor is elbúcsúztam. Aztán vissza-visszatértem, eleinte még gondoztam a kertet, aztán már azt sem. Jöttek érdeklődők, akkor is lementem, megmutattam, és újra elbúcsúztam.
Aztán most vevők jöttek, akik gyorsan akarták. Adott volt a feladat, mindenkinek jutott bőven. Újra egy csapatot kellett alkotnunk és oldanunk meg a kiosztott feladatokat. És jól ment. Volt pár gubanc, az emberek megőrülnek költözéskor, mindenki ideges, feszült, de aztán sikerült. És büszke lehettem a tulajdonostársamra, hogy olyan sok mindent intézett, és ő is büszke lehetett rám, hogy olyan gyorsan intéztem mindent. Már nem lehetett szidni egymást, elégedetlenkedni. Csak a végső búcsú maradt, aminek már korábban el kellett volna jönnie. De most jött el és szép volt. Nem könnyű szépen lezárni egy kapcsolatot. Sokszor mondtam, hogy biztosan könnyebb lett volna, ha haragszunk egymásra, ellenségeskedünk. De így lehet tükörbe nézni és tanulni és megbocsátani és tisztelni egymást.
És a fáradság után már örülni is tudok. Ma például vártam, hogy levonják a lakáshitelt a számlámról, aztán rájöttem, hogy több már nincsen :)
http://www.youtube.com/watch?v=9VnSYqiXPWI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése