Válasz a "Te miért futsz?" "Mi ez a nagy futás?" kérdésekre

Régóta érik bennem a válasz a fenti kérdésekre. A rövid válaszom: "Mert jó."
A hosszabb most következik :)

Miért kezdtem el?
Mert le akartam fogyni. Mert olyan sportot kerestem, amit bármikor lehet végezni, ha elutazom, ha lekésem az órarend szerinti edzéseket, ha korán felkelek magamtól. Mert imádom nézni, amikor elutazom valahová, és ott is futnak. Mert jó kifutni reggel vagy este magamat :)

Miért folytattam?
Valahogy észrevétlenül átváltozott. Persze, nagyon élvezem, ahogy alakul át a testem, ahogy fejlődök, ahogy veszítek onnan, ahonnan szeretnék. De most már inkább több lett a lelki ok.
Mert imádom a reggeleket, amikor kimegyek futni. A szagokat, a föld és mindenféle növények illatát. A port érezni leizzadt arcomon (csak mert tudom, hogy mindjárt lemosom). Látni közben mindenfélét, embereket, állatokat. Élvezni, ahogy érnek közben mindenféle ingerek. Néha elfelejteni, hogy futok és csak a környezetre figyelni.  És igen, ahogy egyik futótársam írta, szórakoztató például vezetés közben, amikor a távolságokat úgy mérem be, hogy "ezt simán lefutnám, ennyi és ennyi idő alatt". Vagy nézni az emberek lábát, hogy ki hogyan csámpázik és eszerint milyen futócipő kellene neki... Bár ilyenkor kezdek aggódni ;)
Vagy venni egy gyönyörű új cipőt és első félmaratonomon annyira összekoszolni, hogy már nem tűnik újnak. És azóta sem volt szívem kimosni az emlékek miatt. Pedig milyen nehéz is volt 21 kilométert lefutni :)

Mit tesz a futás? Mellékhatásokról, szerencsére eddig csak jókkal találkoztam.
Engem leginkább erősít. Találni egy célt, megcsinálni, aztán találni egy másikat. Nem mindig hosszabbat vagy többet, csak máshogyan. Most akkor a nagy hőségben futni. Vagy úgy lefutni a félmaratoni távot, hogy közben tényleg szívből tudjak mosolyogni és ne haljak meg majdnem :)
Nemrég olvastam egy cikket:
http://www.mozgasvilag.hu/futas/hirek/ultrabalaton-belulrol--egy-oszinte-vallomas
Elképzelni sem tudom, milyen lehet ekkora távot futni. Minden elismerésem és tiszteletem azoké a versenyzőké, akik el tudják képzelni, hogy ennyit fussanak és rajthoz állnak. Héjja Péter a cikkben a szívemből szólt, amikor arról ír, hogy a futás megerősíti. Igen, megtanít engem is, hogy mi a fontos, és mivel nem érdemes foglalkozni. Amióta futok, kevésbé érzem, hogy panaszkodnom kellene vagy szenvednem. Ha tudok, változtatok, ha nem, akkor egyszerűen megélem, megcsinálom.

Mi az a jótékony futás?
Futni valakikért, valakikért. Adományokat gyűjteni, segíteni egy szervezetnek a futással. Ez még egy plusz motiváció. Ez az, amiért még jobban kihúzom magam, és még ráteszek egy-egy kilométert az elérendő célokra. Erőt ad, ha ezzel tudok segíteni. És hálás vagyok, hogy a segítésemből ennyi erőt tudok meríteni.  A tipikus "ki segít kinek" kérdés? :) És mindeközben hihetetlen futótársakat megismerni. Akikkel akár csak párszor találkoztam, de ott voltak velem, amikor célba értem, amikor izgulok egy sérülés miatt, amikor csodálom őket az ő futásaikért. Ők pontosan tudják, hogyan érzem magam egy verseny előtt. Csodálatos ott lenni, amikor valaki először fut 10 kilométert, és együtt örülni. Nem tudunk egymásról sokat, de néha többet tudtunk egymásról bárkinél. Az én csapatomról bővebben itt olvashatsz:
http://www.seedlingtrust.org/team-heart

Miért indulok neki majdnem minden reggel?

Mert szabadságot ad. Elmondhatatlan, amikor átfutok egyik településről a másikra. Amikor (vidéken) a velem szembe futókkal intéssel, hajrával, mosollyal üdvözöljük egymást. Amikor azért biztatok egy versenyen szembe futót, hogy elvonatkoztassak arról, hogy legszívesebben megállnék. És amikor pont akkor jön egy hajrá, amikor már majdnem feladod, de ezek után hogyan is tehetnéd.

Megyünk együtt futni?
Igen, szívesen :) A futás tényleg összehoz. Csodás néha lassabban, gyorsabban, csacsogva futni valakikkel. A legnagyobb öröm pedig, amikor olyanok teszik fel a kérdést, akik amúgy "utálják a futást". De persze ezt csak Nektek árulom el :)

Hajrá Mindenkinek, aki fut vagy aki nem!