Ezúton hivatalosan, megígérem és megtartom, hogy sosem kell elviselnem hosszabb, tartósabb ideig önmagamra káros helyzeteket...
Volt ma ugyanis egy nagyon érdekes, számomra megdöbbentő mély érzelmeket felszakító beszélgetésem. Visszajelzést kaptam egy általam kitöltött teszt eredményével kapcsolatban. A teszt legtöbb része természetesen nem mutatott újdonságot, hiszen sokat dolgozom emberekkel, így magammal is. Inkább mástól kimondva hallani, hogy mennyire nem volt megfelelő az a helyzet, amitől ugyan szenvedtem, de azért igyekeztem mindenkit megkímélni a szenvedéseimtől és nem mutatni, hogy mennyire kínlódok adott helyzetben. Épp csak egyvalakit nem tudtam megóvni, saját magamat. Érdekes és magamnak szomorú volt látni, hogy milyen védekezési mechanizmusokat alakítottam ki, mennyire bezárkóztam, leredukáltam érzelmi megnyilvánulásaimat. Sokat gondolkodtam például, hogy miért nem blogolok- most már tudom, hogy ez is a bezárkózás miatt volt...
Dolgozom ezen egy ideje, próbálom elengedni, elfelejteni. Már majdnem megkérdeztem beszélgetőpartneremtől, hogy milyen technikák vannak erre, amikor is eszembe jutott, hogy coachként nekem is biztosan van sok hasznos ötletem.
Úgy látom, az első és legfontosabb, hogy felismerjem, hogy igen, évekig benne ragadtam valamiben, amiben nem éreztem jól magam, sőt- nagyon rosszul éreztem magam. És ugyanakkor elfogadni és nem haragudni magamra azért, hogy csak nemrég hoztam meg azt a döntést, ami ebből kiszakított.
Biztosan sokszor lesz majd olyan helyzet, amikor el kell hagynom a komfortzónámat, a futás sokszor szól erről. De tartósan nem maradok soha többé olyan helyzetben, amiben nem tudom önmagamat a lehető legjobban használni, jó értelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése