|
Forrás: Google képek |
A coachingot elsősorban segítőszakmának tekintem, ugyanis a lényeg, hogy az ügyfelemnek tudjunk segíteni. Igazából semmi más nem számít ilyenkor. De mi számít segítségnek? Nagy feladat volt ezt önmagamban tisztázni, amikor elkezdtem coachként foglalkozni emberekkel. Az elején volt ugyanis néhány olyan esetem, amikor én úgy éreztem, nem tudok segíteni. Nem volt aha-élmény, nem lett rögtön sokkal jobban az ügyfelem. És akkor az egyik barátnőm, aki szintén segítőként dolgozik, felnyitotta a szemem, hogy ne a saját mércémmel mérjek. A másiknak ezek nagyon nagy dolgok, ne az én elvárásaimat vegyem alapul, hanem az Ő szempontját. Ha már elmesélheti azt, amit másnak nem, ha egy óra csak róla szól, ha már megnyílhat, lehet gyenge, akkor már neki az nagy dolog.
Azóta is sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor a saját mércémet használom... Amikor sajnálom, hogy nem tudok segíteni, de közben tudok. Egy hozzám közel álló, nehéz helyzetben lévő embernek az is segítség, ha egyszerűen csak vele vagyok, rá figyelek, hagyom, hogy ember legyen, sírjon, beszéljen. Közben azt szeretném, hogy sokkal jobban legyen, persze, hiszen nagyon szeretem, de már ha jobban van, az is nagy dolog. Amint így fogom fel, sokkal többet tehetek a másikért. Sokkal könnyebben megy a segítség. Hiszen nem kellenek mindig nagy szavak, néha elég egy kézszorítás, egy ölelés, egy rövid telefonbeszélgetés. Merjünk segíteni egymáson, mert sokszor számunkra apró dolgok kincset érnek a másiknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése