2012. július 15., vasárnap

Sérülések

Mai futásomkor lemerült a telefonom, így hallottam a parkban a többi gyereket, kutyát, magát sétáltató többieket. Éppen annak örültem, hogy mennyire jó, hogy megint tudok futni, hogy hiányzott, milyen csodálatos sétány épült a sérülésem alatt, és hogy most megint milyen jó itt lenni. Egy padon egy kisfiú sírt görkorival a lábán, és egy friss sebbel a térdén. Mellette nagyija, aki éppen azzal igyekezett vigasztalni szegényt, hogy ő megmondta, hogy inkább ne is jöjjenek le, maradtak volna otthon, ő tudta, hogy el fog esni és most tessék. Szegény kisfiú pedig egyre jobban sírt- nem is csoda. Eszembe jutott, hogy mennyit számít, hogy hogyan reagál a szülő, tanár, edző az esésekre, és mi ennek megfelelően hogyan éljük meg azt gyermekként. És felnőttként? Érdekes, én hogyan éltem meg a szerencsére már csak múltidős sérülésemet. Először nem vettem róla tudomást. Fájt, kékült, dagadt, de aznap sem pihentem le. Már pár nap sántikálás után újra futottam. Egy hét múlva fociztam, amikor aztán tényleg ijesztően fájt. Észbekapás, orvos, ijedtség, polcolás, gyógyszer, krém, vizes ruha. Pár nap szenvedve pihenés, mert olyan nehéz feküdni, amikor annyi mindent lehetne helyette, és mert pihentetve jobban is fájt. A fájdalomnál rosszabb volt, hogy nem tudtam azokat a sportokat űzni, amiket akartam, és nem tudtam szép cipőket hordani- igen, ez zavart... Vettem egy lapos, kényelmeset, Anyu nagyon örült, amikor neki adtam, kb egy napot bírtam ki benne...

És persze megint van sok tanulság, meg a párhuzam a testi-lelki sérülések között. A legfontosabb, hogy vigyázzunk magunkra, itt is meg kell találni az egyensúlyt, hiszen túlzásba sem jó esni. De ha baj van, nem kell továbbmenni, meg kell állni. El kell ismernem, hogy igen, sérülhetek- még én is. Csak türelemmel és gondoskodással lehet meggyógyulni. Bár igazán akkor tekintem magam teljesen gyógyultnak, amikor végre újra merek boardozni, mert egyelőre a félelem még erősebb, meg persze most elutazom, most nincs jó idő, mindig van legalább 5 kifogás... Na de majd jövő héten ;-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése