Huszonéves koromban olvastam Dr. John Gray nagysikerű könyvét, A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek címmel. Tényleg meghatározó élmény volt, választ adott sok kérdésemre, amit addig mint Vénuszról jött teljesen másképpen értelmeztem. Zseniális a könyv, kötelező olvasmány :-)
A téma és a könyv maga a mai coachingon előkerült. És milyen érdekes, közben eltelt tíz év, és megfigyelhető, hogy vannak olyan női viselkedésmódok, amik tipikusan "marsiak", úgy, ahogyan van néhány pasi, aki mintha mégiscsak a Vénuszról jött volna. Megpróbáltuk ennek okát megfejteni, és példákat soroltunk fel pro és kontra.
Magamon is megfigyelhető volt korábban, ahogyan kezdtem kicsit túlzásba vinni az önállósodásomat, és az erőmet. Akkor azt bizonyítottam, persze elsősorban magamnak, hogy én mindent megoldok, természetesen teljesen egyedül. Nincsen szükségem senkire, nem kell az aggodalom a női vonaltól, és a segítség sem a pasiktól. Mert majd én! Szerencsére nem tartott sokáig, visszaállt az egyensúlyom, most már én is Vénuszról jöttnek érzem magam, de érdekes, amikor éppen a túlzott emancipálódásomat éltem (jobb szót most nem találtam rá), akkor tényleg nem éreztem. Tilos volt aggódni, tilos volt kételyeket megfogalmazni, sőt belegondolni abba, hogy mi van, ha nem sikerül úgy, ahogyan én azt elképzeltem- na, az végképp tiltólistán volt. A legkedvesebb barátnőm értetlenül állt a szitu mellett, és azt érezte, hogy nincsen rá szükségem, úgysem tud segíteni, mert az odaadása és aggódása és kedves segítsége most nem kell. Erről beszélni sem tudott velem, mert én a barlangomban voltam, illetve akkor éppen két barlang között, mert éppen teljesen egyedül próbáltam egyik helyről a másikra költözni. De szerencsére megbeszéltük, és megoldódott a probléma kettőn között, illetve a saját magammal vívott kisebb harcban is :-)
Ügyfelem hasonló példákat hozott, akinek vannak olyan barátnői, akik nem mesélnek csak úgy a gondjaikról, félelmeikről, sőt, ha mesélnek, akkor már kész stratégiájuk van, és tanácsot kérnek! Azaz a fenti könyv szerinti abszolút férfias módon gondolkodnak. (Annak, aki nem olvasta volna, a szerző szerint a nők megőrülnek attól, ha csak éppen mesélnek valamiről (a pasik szerint panaszkodnak), és a pasi tanácsot ad- hiszen a nő csak úgy mesélni akar, mert már ettől megnyugszik és jobban lesz. A pasik ezzel szemben egy gond felmerülésekor visszavonulnak a barlangjukba, azaz gondolkodnak, és csak akkor mesélnek, amikor már megvan a terv- vagy nincsen, és tanácsot szeretnének.)
Nagyon érdekes megfigyelni, ahogyan a világ átalakulására a két nem reagál :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése