Mindennapi félelmeink

Biztosan másoknak is vannak. És valószínű alaptalanok. De ez nem vigasztal, aki fél, azt nem érdekli, hogy mások nem félnek, vagy hogy amitől fél talán nincs is...És amúgy is, valamitől mindenki fél. Én például félek a madaraktól, és nem érdekel az oka. Nem estem kiskoromban sirályok áldozatává, bár a tenger melletti évek alatt a barátaim közül sokakat lepottyantottak, én megúsztam, nem bántanak a galambok a téren, tudom, de akkor is. Még a saját papagájainktól is tartottam. De persze amikor szükségük volt rám, nem volt félelem. Pont meséltem valakinek, hogy egyszer egy galambot képes voltam megmenteni, pedig azok aztán tényleg nem kedvenceim. Leküzdöm néha, de a félelem megmarad, bár alaptalan, tudom...

Hogyan és mit lehet mégis tenni ellene? Nekem ami nagyon bevált, hogy felismerem a félelmet és hagyom, hogy megéljem, átéljem. Hagyom magam félni, igenis kimondom, hogy félek mondjuk az elhízástól. Egy újabb példa, sokszor nagyon féltem magam, félek hogy megsérülök lelkileg vagy testileg, félek a fájdalomtól, és ilyenkor igenis "el kell esni". Meg kell tapasztalnom, hogy annyira nem is szörnyű, kicsit fáj, de elmúlik, minden megy tovább. A lényeg, hogy nem szabad ott maradni félve, bele kell mennem szituációkba, nem szabad magam "túl"kímélnem.
A "mi a legrosszabb, ami történhet" coach kérdés szintén jól jöhet. És ezzel együtt a felkészülés. Az előre gondolkodás, a kivédés. Vagy ha tényleg megtörténik a "legrosszabb", akkor már van akcióterv. 
Sokszor az is segít, ha végignézzük, mi minden mellett megyünk el vagy hagyunk ki a félelmeink miatt. Mi mindentől zárjuk el magunkat. És akkor általában elbillen a mérleg és kockáztatunk :-)

forrás: Google képek