Offline üzemmód

Olyan sok minden történt az elmúlt hetekben. Sokat segítettem, ott voltam a családomnak, amikor a legnagyobb szükségük volt rám, mindez rengeteg utazással, helytállással járt. Erős voltam, és hálás, hogy tudok segíteni, és ott vagyok. Aztán a hétre elcsendesedett minden, nem volt velem mindig ott valaki. És belevetettem magam a megszokott életembe, a pörgésbe. Mára az lett az eredménye, hogy alig vártam, hogy hazaérjek és lepihenjek. Akkor szoktam ilyen lenni, amikor beteg vagyok, máskor mindig csinálok valamit munka után, mára is terveztem, de az edzőteremhez és az előző napokban megbeszélt, nagyon várt találkozáshoz is gyenge voltam. Először még furdalt a lelkiismeret, hogy miért vagyok ilyen. De aztán elengedtem magam. Mit csodálkozom rajta, fáj mindenem a két hét kihagyás utáni foci után, és magammal is kell lennem. Amint megnyugtattam magam, átváltottam offline-ba és lelkiismeret nélkül elkezdtem magammal törődni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, apróságok, mint megbeszélni, hogy igenis elmegyünk nyaralni, aztán boldogan megnézni végre egy félbehagyott film végét, aztán meg egy nagyot aludni, még ha a kertben nevetgélnek is a gyerekek és még a nap is besüt. Feltöltődni :-) Coaching során gyakran kérdezem, hogy ügyfeleim hogyan kényeztetik magukat, hol tudnak egyedül lenni önmagukkal- de közben magamról sokszor megfeledkezem, már régen voltam az én "feltöltőhelyeimen". Úgyhogy most megint felerősödött bennem annak fontossága, hogy picit magammal foglalkozni. Vasárnap pihenni és nem a lakást átrendezni. Csak meglátni, mihez van kedvem, és aszerint spontán alakítani a napot. A barátok úgyis máskor is ott vannak, senki nem várja el az állandó pörgést, ők megértik, ha nem égek mindig ezerrel. Meg kell tanulnom, hogy magamat is megértsem és elfogadjam ilyenkor :-) Leckém első napja a mai :-) Bár kicsit zavar, hogy el sem mosogattam reggel óta ;-)