Ma annyira jó tükröt tartott egyik mentorom... Arról beszélgettünk, hogy mennyire magasra tudják tenni az emberek a mércét, és hogy nem mernek tévedni. Aztán valahogy (jó coach-csal állunk szemben a mentorom személyében), kiderült, hogy én ugyanezt teszem. Mindenben a legjobbat vagy semmit. Ha valamit, akkor az Tökéletes legyen. Tökéletes felkészültség, koncentráció, ráhangolódás. Ami nem is baj, mert így teremtek minőséget. De mi is történik akkor, ha becsúszik egy hiba? Akkor kicsit szétesek. Ilyenkor kimegy a lábam alól a talaj. De máris jön a mentőöv, mit lehet javítani, legközelebb hogyan is kell cselekedni, hogy tökéletes legyen. Kicsit persze még rágódom, de aztán jön a miben tudok fejlődni...
Azt hiszem, ezzel tényleg nincsen baj. Csak néha nekem is be kell ismernem, hogy igen, emberből vagyok, és tévedhetek, lehetek fáradt, kimerült, beteg. Ezt tanulom folyamatosan, és amikor azt hiszem, hogy már nagyon jól haladok, akkor jön egy tükörfeltartás :-) Nagyon hálás vagyok érte, köszönöm! Lehet, hogy lassan békén hagyom az Ideálokat?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése