A téma nagyon érdekes. Mivel ajánlom, nem szeretnék túl sokat elárulni... Sógorom furcsállotta, miért éppen Brecht. Kicsit én is, de a színház már csak ilyen, néha csak úgy megtetszik egy darab és megnézzük. És le akartam győzni azt az emléket, hogy egyetlen egyszer hazamentem egy színházi előadás közepén, nem bírtam... szintén Brecht volt.
De erről nem akartam hazamenni. Nehéz kérdéseket feszeget. Mitől lesz valaki jó ember? És ha az, akkor az neki jó? És ő jóembernek érzi magát? Vagy azoknak jó, akiknek segít? És azoktól jót kap vissza? Vagy mindegy is, kap-e? Vagy honnan kap ő segítséget, mert ő is kap! És az, aki neki segít, az hogyan érzi magát ezután? Mi lesz vele, jó történik vele vagy nem?
Ezek a kérdések engem sokszor foglalkoztatnak. Hol van a határ, amíg jó vagy és ahol már kihasználnak? Vagy az egész jóság erről szól, csak hol van az a pont ahol a jónak már kihasználásnak tűnik?
A legmeghatóbb jelenet számomra, amikor főszereplőnk, a jóember, Eszenyi Enikő, szerelmes lesz, és ezáltal gyenge, kihasználható nővé válik és valahol igyekszik mégsem az lenni, de közben meg mégis az marad. És mindezt emészthető formában, nem lehangolóan.
A vége pedig nagyon szokatlan. Megdöbbentő. Nincs vége... Tőlünk, nézőktől kérnek segítséget, hogy csináljunk valamit. Mert ők nem tudnak happy endet. Valahol szerintem mégiscsak happy end lett :-) Ez az én befejezésem :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése