Szerepek

Sok beszélgetésből és személyes élményből fogalmazódott meg bennem ez a blogbejegyzés. Szeretteimmel történt néhány dolog, amikor saját reakciójukat nem értették, mert "máskor olyan jól tudom, máskor olyan okos és határozott vagyok". Személyesen kaptam egy olyan visszajelzést, hogy erős egyéniség vagyok, és hozzám hasonló erős egyéneket vonzok magamhoz. Olvastam egy cikket arról, hogy miért van szükségünk a "szürke ötven árnyalatára" és milyen szerepeket élünk meg nők, férfiak egy napunk során.
Mennyire sokat számít, hogy adott helyzetben kik vesznek körül, ki a főnök a csapatban, hol vagyunk, mik a reakciók. Ilyenkor jön a "máskor másképpen döntöttem volna, de így..." helyzet. Sokat hallunk mostanában arról is, hogy mennyire megerősödtek a nők, és hogy sokan úgy érzik magukat mellettünk, hogy nincsen szerepük, nem tudnak erősek lenni. Sokszor én is úgy érzem, a legtöbb férfi megijed, ha hallja, hogy mennyi minden oldok meg kis életemben, és nem érzi a szerepét mellettem. Közben persze azt is látom, hogy teret is kell engedni a másiknak, belevonni őt is az életünkbe, így megélheti, hogy rá is szükség van, lehetek bármilyen erős, illetve tűnhetek annak :-)
Azt hiszem, erre nagyon kell figyelni, illetve ezt nagyon kell érezni. Miért vágyom néha arra, hogy hazamenjek és gyerek legyek? Ez általában olyankor fordul elő, amikor túlzottan alkalmazkodom, és nem figyelek arra, én mit is szeretnék, elnyomom magamat.
De olyan ez, mintha egy egész színdarabban játszanánk nagyon kevés színésszel... Néha én vagyok az erős, de a következő pillanatban már lehetek a gyenge. Most éppen a jó vagyok, de lehet, hogy a következő felvonásban a rossz leszek, mert éppen az a szerepem... Legbelül úgyis megvan bennem mindegyik karakter, lehetek vezető, és vezetett, lehetek gyerek és felnőtt- a lényeg úgysem változik :-)
"Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő" Shakespeare: Ahogy tetszik

Forrás: Google képek