Ez most nem coaching téma, illetve pontosabban: ez most "öncoaching" téma :-)
Péntek esti kimozdulás a lányokkal. Szeretem ezt, amikor elmeséljük, kivel, mi történt a héten, összefuthatunk rég nem látott ismerősökkel, illetve újakat szerezhetünk. Azaz ismerkedünk... én tegnap magammal is jobban összeismerkedtem. Megtudtam, mire is használom a címkémet.
Címke alatt azt értem, amivel saját magunkat definiáljuk, amikor azt szeretnénk, hogy valaki gyorsan megtudja rólunk a lényeget, például: tanár vagyok, szingli vagyok, kétgyerekes anyuka vagyok, elváltam, menyasszony vagyok, stb. Nekem is van egy címkém, amit néhány hónapig nem is használtam, eszembe sem jutott volna, azt hiszem, mert még nem voltam elég erős ahhoz, hogy foglalkozzak a témával. Most néhány hete komolyan dolgozom rajta, és azóta (számomra is meglepő módon), sokaknak mesélek a témáról, és ha valakinek bemutatkozom, akkor ezzel címkézem magam... Ez persze jó is, de egy idő után meg nem is... Én például arra használom már leginkább a címkémet, hogy szépen elbújjak mögé. Hogy ezt tudjam elővenni, amikor nem akarom magam feltárni, nem akarok magamról elárulni valamit. Akkor könnyebb elbújni a címke mögé. Csak az a bökkenő a dologban, hogy a címke oda-vissza hat. Magáévá tesz, beárnyékol, bekorlátoz. Nem akarok többé elbújni mögé, mert ezek apróságok, részletek, állapotok, amiknek túl sok erőt adunk azzal, hogy magunkat megcímkézzük vele. Ideje kilépnem a címkém mögül a fényre :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése