Régebben én is folyamatosan szorongtam, azaz előre féltem olyan dolgoktól, amelyek bekövetkezhetnének. Sokszor azt sem tudtam, mitől is félek igazából, vagy igazából mindentől féltem? Ilyenkor mindenben csak a rosszat láttam, amik alátámasztották a félelmeimet, így a szorongásom önmagát táplálta. Hosszú volt a folyamat, amíg erre rájöttem. Helyettem gyönyörűen megfogalmazták, mit éreztem ekkor, "Meguntam félni, Kockacukor"- Kiscsillag.
Mi adott erőt ahhoz, hogy félretegyem a szorongást? Az apróbb sikerek, az, hogy milyen más volt akkor, amikor nem féltem. Akkor sokkal szebb volt a világ, szebbek a színek. Akkor elkezdtem a szépre, jóra figyelni, és egyre több pozitív dolog történt meg velem, vagy lehet, hogy ugyanannyi, de én végre figyeltem rájuk. Coachként aztán megismertem az "átkeretezés" módszerét, ami azt jelenti, hogy megnézünk egy velünk történt esetet más szemszögből, mondjuk pozitívan. Megnézzük, hogy ez miért történt velünk, mit mutatott meg, mit nyerhetünk belőle. Mennyire nagy különbség van aközött, hogy egy pozitív beállítottsággal szemléljük az életünket vagy negatívan! Használjunk szimbólumokat, legyen mondjuk egy képzeletbeli szemüvegünk, amit ha képzeletben felveszünk, akkor csak a jóra koncentrálhatunk... egy idő után rajtunk marad a szemüveg, illetve szemüveg nélkül is így látunk majd :-)
Végül egy kedves történet, amit mai egyik ügyfelem fogalmazott meg helyettem: éppen mécsest gyújtottam egy sólámpába, amikor ő elmesélte, hogy az övé megolvadt és kilyukadt. Én meghallgattam, meggyújtottam a mécsest és beletettem a mécsestartóba. Eszembe nem jutott megijedni, aggódni. Hiszen történnek rossz dolgok, de ha nem tudok rájuk hatni, akkor inkább félreteszem őket, és legfeljebb ha baj van, beáldozom a teámat tűzoltásra... Ezt a szorongó énem máshogy látta volna, de örülök, hogy már nincs velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése