A kedvenc ünnepem, mindig az volt. Tele van titokkal, varázslattal, csodával. Hiszen honnan tudhatnák Anyuék, hogy korcsolyára vágyom? Ez csak csoda lehet! Most is úgy érzem, hogy az ajándékvásárlási őrület és bevásárlások miatti dugók mögött ott van az Ünnep igazi értelme. A héten sokszor találkoztam olyan véleménnyel, hogy valaki utálja a Karácsonyt! Felháborodásomat magamba fojtottam, de most szeretném leírni. Mindenkinek lenne oka utálni a Karácsonyt, mert valaki hiányzik a fa mellől, tavaly nem így képzelte, ilyenkor érzik sokan magányosnak magukat. És mégsem tehetjük meg, hogy ezért megutáljuk ezt az Ünnepet. Nem tudnám magamnak megbocsátani, ha elfelejteném, hogy szüleink mit meg nem tettek ilyenkor is értünk, később pedig milyen boldogan vettünk mi is nekik ajándékot, amikor már megtehettük. Milyen jó ilyenkor hóban-fagyban elindulni haza:-) félretéve minden mást, mert várnak és mert én is örülök a találkozásnak. Milyen jó szenteste Nővérkém csillogó szemű gyerekeivel együtt örülni, akik még elhiszik, hogy amíg ők aludtak, járt a Jézuska, és megajándékozta őket egy csodálatosan feldíszített fával és játékokkal.
Sajnos úgy néz ki, ezt nem fogom látni az idén. Néhány napja lebetegedtem, és az ágyat nyomom. Nem sütöttem sütit, amit pedig már sok-sok éve ki nem hagynék. Még karácsonyfát sem vettem, mert mindig az utolsó napokra hagyom... És mégis szeretem a Karácsonyt, akkor is, ha most kicsit más lesz!
Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog Karácsonyt kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése