Ez most nem egy könnyed bejegyzés. Nagyon nehéz témával találkoztam ma egy coachingon, az agresszióval. Mit okoz, milyen válaszokat és ezek milyen sérülésekből erednek. Elmesélem.
Amikor ma megláttam az egyik ügyfelemet a bejárati ajtóban, először megijedtem. Eszembe jutottak azok a baráti vélemények, hogy hogyan nem félek attól, hogy egy agresszív, mindenre képes ember jön el hozzám. Elsőre ugyanis ilyennek tűnt. Aztán a kézfogása megnyugtatott, és a szeme. Tudtam, hogy rám nézve nem veszélyes. Pedig már az első mondatai az sugallták, hogy bizony sokszor lesz agresszív és ilyenkor üt is. És mindig ő az erősebb fél. Beszélgetésünk során kiderült, hogy védekezik. És ezért támad. Mert ezt a mintát látta és megtanult védekezni. Amikor gyerekek bántalmazásáról van szó, nagyon erős érzelmekkel reagálok. Nem mintha lett volna rá példa gyerekkoromban. Csak nem tudom elviselni, amikor egy tehetetlen lényt megütnek. És a gyerekek azok. Nem tudják, miért kapnak. És azt sem, hogy mi fáj jobban, a pofon lelkileg vagy testileg.
Sokszor én is éreztem magam nagyon tehetetlennek, amikor más reakció nem lett volna, csak az agresszió. De megtanultam, hogyan lehet mégis másképpen. Érdekes az is, amikor azzal szembesülsz, hogy szerinted Te nem vagy agresszív, de felteszik pl azt a kérdést, hogy ha egy őrült megtámadja a családod és a szeretteid élete a tét, akkor vajon megpróbálsz értelmesen kommunikálni vagy támadsz. Emberek vagyunk, nem szentek. És még nincsen gyerekem. Elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehet sokszor szülőnek lenni. Szembesülni az anyagi gondokkal, a többi problémával és azzal, hogy tehetetlen vagy és nem agresszívan reagálni. De a gyerekkel szemben alkalmazott agresszió megbocsáthatatlan! Nincs az a helyzet, amikor megalapozott tud lenni. Biztosan nem az volt a szándéka, ami végül lett belőle. Egy nagyon okos, nagyon értelmes fiatal, aki viszont nem tud másképpen reagálni, csak támadással. Sok ilyen barátom volt gyerekkoromban. Az igazi nehézfiúk (Borsod Megye:-). Akiktől sokan féltek, és valahogy megbarátkoztam velük. Azért, mert nagyon értékesek voltak. Ők voltak azok a barátok, akiknek naponta kellett bizonyítani, és akik nagyon nehezen nyílnak meg, de aztán tényleg lehetett rájuk számítani. És ez a mai srác is, annyira hálás volt a szeretetért, a kedvességért. Azért, hogy nem félek tőle és nem ítélkezem, csak segíteni akarok neki.
Nagyon sokat adott nekem ez a mai találkozás. Hiszek abban, hogy tud változni. Hiszek abban, hogy meg tud tanulni más érzelmi reakciókat is. És megmutatta, mekkora felelősség az emberi kapcsolatok kezelése. Főleg, ha gyerekekről és fiatalokról van szó. És ami nekem a legnagyobb kincs a mai találkozóból, hogy megértettem, hogy ilyen fiatalokkal foglalkozni mindennél nagyobb kihívás és mindennél nagyobb erőt és hitet ad. És hogy az agresszió tényleg agressziót szül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése