Hogy vagy?

Van erre a kérdésre jó válasz? Én általában csak akkor gondolkodom el rajta, amikor nem vagyok annyira jól. Amikor minden rendben, akkor nem is kérdés, mosoly, és "jól, köszi, és Te?" a válasz. Amikor meg nem annyira... de most mi is a bajom?! Ez tényleg egy jó kérdés. Valami olyasmi, hogy annyi minden történik velem, és nem csak jó dolgok, és én néha nagyon intenzíven érzek, aztán a következő pillanatban meg már az ellenkezőjét érzem, és néhány nap után pedig mintha nem is én lettem volna, aki ezeket átélte és érezte. Érzelmi hullámvasút, ahol valahogy mintha próbára tennének. Mintha ott állna az út mentén minden félelmem és gyengeségem és az ezekben a pillanatokban előjövő gondolataim, és dörzsölgetnék a tenyerüket, hogy akkor most... Akkor most végre belátja, hogy az élet nehéz, hogy nem lehet mindent pozitív hozzáállással orvosolni, hogy végre adja már fel. Amikor például annyira vártam a hétvégét, és amikor semmi nem lett azokból a dolgokból, amik miatt vártam. És a meglepő az egészben, hogy mennyire higgadtan vettem ezeket tudomásul. Hogy azonnal gyártottam egy b tervet és azon kaptam magam, hogy élvezem. Hogy azt vettem észre, hogy nem azon múlik, mit és kivel, és hogy mennyire vártuk. Mert a sok kis apróság is sokat számít. Hogy felteszel egy kérdést egy barátnak, akinek ezzel segítesz vagy hogy az ő optimizmusa miatt összeszeded magad. Vagy wakeboard helyett teleülteted a balkont virággal és teljesen belefeledkezel és elfelejted magad sajnálni :-). Amikor tényleg azt érzed, hogy nem, nem adod fel. Mert ez most csak átmeneti, ez most csak próbatétel, és ezek a kérdőjelek hamarosan válaszokat kapnak. És csak dörzsölgessétek azokat a tenyereket, igenis jól vagyok. Voltam már jobban, és leszek is újra jobban, de összességében nincsen semmi baj. Illetve ha van, majd úgyis megoldjuk és megint jön a mosoly, és a "köszi, jól, és Te?" válasz.
Ti jól vagytok?