A mi világunk

Billy világa - Pesti Színház
Nagyon meg akartam nézni. A téma érdekesnek ígérkezett: siket gyerek egy családban, a színdarab bemutatja az egészet Billy, a siket fiú szemszögéből. És annyira zseniális, hogy hullafáradtan utána írnom kell róla. Valamiért már gyerekkoromban elbűvölt, hogy a fogyatékkal élők, főként a siketek hogyan tudnak boldogulni a világunkban, amit mi úgy tartunk normálisnak, hogy látunk, hallunk. Ők nem. Hamar megtanultam, hogy ők nem süketek, hanem siketek. Elbűvölt, hogy van egy nyelv, amit ők is értenek és régóta meg akarok tanulni jelelni. Billy családja nem, nem akarták, hogy kevesebbnek érezze magát, ehelyett megtanították szájról olvasni és a maga módján beszélni. Jót akartak, igen. De Billy mit akart? Ő hogyan éli meg mindezt? Mit hall a mi világunkból? Milyen érzései vannak egy fogyatékkal élőnek? Hogyan viselkedik egy család, amelynek tagja egy fogyatékkal élő? Kinek ér kevesebbet a nyelve, ki tud több mindent kifejezni?
A darab nagyon őszinte, nagyon szerethető jellemekkel. Sírni és nevetni is lehet, akár egyszerre is. És a végén egy dolog számomra nagyon világossá vált: nem a másik fél a hibás, ha nem érti amit mondani akarsz. Neked kell mindent elkövetned, hogy a többiek értsenek. Legyenek siketek, gyerekek, férfiak, nők, idegen nyelvet beszélők. Attól, mert nem értik, nem ők a kevesebbek, hanem Te, ha nem tudod kifejezni, amit szeretnél. Ne fosszunk meg senkit az élménytől, hogy megértsék vagy legalább érezhessék, mi zajlik a mi világunkban :-)