Veszélyes vizeken

Nem a vízi sportról lesz szó, bár kedvenc vízi sportom is elég veszélyes. Ez egy bejegyzés megint a coachingról :-)
Újabb coaching az ügyfelemmel, akinek elsősorban a saját agressziója a problémája. Minden tiszteletem az övé, amiért újra eljön. Amiért őszinte hozzám. Amiért együtt élvezzük, hogy annak ellenére, amikről beszélgetünk, nem félek tőle. Egy percig sem... Amiért őszintén bevallja, hogy még nem nyertem el a bizalmát, de jó úton haladok. És ebben a környezetben szárnyalhatok. Feltehetek olyan kérdéseket, amiknek feltétele előtt az összes védőangyalom óva int a háttérből, hogy nehogy megtegyem. Nehogy meg merjem kérdezni, hogy mi van, ha túl nagyot üt. De én megteszem, mert tudom, hogy kialakult az a környezet, ahol megtehetem. Mert csak őszinteség van, nincs jó vagy rossz válasz. A válaszok nem nekem szólnak, csak neki. És segítek :-) Ami nekem a legnehezebb utána, hogy megmaradjak az optimista, mindenkiről (néha túlzottan is) csak a legjobbat feltételező emberkének. Pedig voltak rossz időszakok. Amikor nem mertem bevásárolni menni, mert mi van, ha... Amikor pánikszerűen jöttek alaptalan félelmek. A coaching után a lépcsőházban féltem. Valaki jött utánam a lépcsőn, és az ajtó sem akart kinyílni... Eszembe jutott, hogy mi van, ha én túl optimista vagyok, és az emberek nem is olyan jók, mint én hiszem. Akárki jöhet utánam a lépcsőházban... Amikor már majdnem visszamentem paranoidba, akkor megjelent egy kislány, aki utánam jött végig. Széles mosollyal kiengedtem magam előtt. Ő nem tudja, hogy a nagy köszönésem és mosolyom annak szól, hogy megerősített abban, hogy az enyém a jó út.  Feltételezz csak jót, nem fogsz csalódni :-)